1.fejezet ~ A kezdet

Sziasztok!:)
Meghoztam az első részt!
Remélem elnyeri a tetszésetek és olvasni fogjátok a blogot!
Iratkozzatok fel és komizzatok!
Jó olvasást! xx
puszi: Krisztii


(Abby szemszöge)

Zöld szemei csodálattal mérték végig a testem minden négyzetcentiméterét,amitől engem elöntött a félelem.Nem tudtam hova tenni ezt a hirtelen közeledést,hiszen soha sem volt ilyenben részem.
-Azt hiszem,most már illő lenne bemutatkoznod nekem!Az én nevem Harry Styles!-mondta.Rekedtes hangja miatt,a hideg hirtelen kirázott.
-Abby Montgomery!-feleltem.Harry győztes vigyort villantott,majd a fekete Range Rover-ra mutatott.
-Gyere,szállj be!Elviszlek egy randira,de gondolom erre már rájöttél.-mondta.A lábaim a randi szó hallatán gyökeret vertek a földbe,és nem méltóztattak megmozdulni.Harry mosolyogva nézte a tehetetlenségem,majd közelebb sétált és megragadta a kezem.Szabály szerint maga után húzott,aztán beültetett az anyós ülésre,majd Ő is beült a vezető ülésre.Kissé feszélyeztetve éreztem magam mellette,szorongtam.
-Hova viszel?-törtem meg a néma csendet.Harry egy pillanatra rám pillantott,majd visszafordult és újra azt utat kezdte bámulni.
-Egy helyre!-mormogta.Megforgattam a szemeimet,de inkább csendben maradtam.Be kell,hogy valljam féltem Tőle.A hatalmas termete rémisztővé tette Őt,de az élénk zöld szemei,mely pajkosul csillogtak egy kissé elterelték a figyelmem a félelemtől.-Nyugalom,nem foglak megerőszakolni!-közölte a tényeket,majd végig simított a combomon.Megrökönyödve néztem hatalmas kezeire,és próbáltam meg feldolgozni a mondatát.Szóval nem akar megerőszakolni,de akkor vajon mit akar..és egyáltalán ki ez a Harry?!
Az út további része csendben telt,ugyanúgy ahogy Ő,én sem szándékoztam megszólalni.A gondolataimba merültem,egészen odáig,amíg az autó le nem fékezett.Kibámultam az ablakon,hogy feltérképezzem,hova hozott ez a srác.A sötétség ellenére,elég jól kirajzolódott az étterem körvonala.Kicsatoltam a biztonsági övemet,vettem egy hatalmas levegőt,és kiszálltam a kocsiból.Harry pár másodperc alatt mellettem termett,közelebb lépett hozzám és az étterem felé kezdett mutogatni.
-Menjünk beljebb!-suttogta.Megragadta a kezemet,majd egyenesen az épület bejárata felé kezdett vezetni.A kijelölt asztalhoz lépegetett,kihúzta előttem a széket,majd megvárta míg leülök és készségesen betolt.Az asztal másik oldalára sétált,és Ő is leült a székre.Elém rakta az étlapot,én pedig fürkésző tekintettel kezdtem bámulni.A pincér pár perc múlva megállt az asztalunknál,és felvette a rendelésünket.Harry lasagnet rendelt,én pedig egy kis rántott húst krumplival,italnak pedig édes bort kértünk.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem.Harry felvonta a szemöldökét,majd megeresztett egy aranyos mosolyt.A szívem ezerrel verni kezdett,a hasam pedig fel-le liftezett.
-Az még az én dolgom Abby..-felelte.Bosszúsan meredtem a srácra,ugyanis tudni akartam,hogy mire számítsak vele kapcsolatban.
-Nem csak a te dolgod!-sziszegtem a fogaim között.Harry összeráncolta a szemöldökét,majd felállt az asztaltól és felém tornyosult.A levegő hirtelen megakadt bennem,a gyomrom pedig összezsugorodott.Ijedten néztem Rá.
-Ne légy rossz kislány Abigal!-mormogta.A teljes nevem hallatán a hideg kirázott,a lábam pedig remegni kezdett.-Egyenlőre az én dolgom,hogy mit akarok tőled!-felelte.Hatalmasakat pislogva figyeltem csillogó zöld szemeit,pontosan addig amíg a pincér meg nem zavart minket.Lerakta elénk a vacsoránkat,Harry pedig visszaült a helyére és falatozni kezdett.Rosszul éreztem magam Harry társaságában,rettegtem tőle,így az étvágyam is igen hamar elment.Harry értetlenül nézett rám,én pedig a kajámat bámultam.
-Egyél!-parancsolt rám.Óvatosan néztem szemeibe,amelyek most teljesen elvoltak feketedve.Ha eddig nem voltam megijedve,akkor most már teljes halálfélelmem volt.
Megragadtam a villámat,és bekaptam egy kis krumplit,hozzá vegyítettem a frissen kihozott bort,majd Őrá néztem.Elégedetten nézte,ahogy bekapok egy kis húst is a számba,majd lenyelem.Szemeit egy pillanatra se vette volna le rólam.Talán attól félt,hogy ha leveszi a tekintetét rólam,akkor egyből befejezem az evést?Nos,meglehet.Leraktam a villát és a kést a tányérra,majd illedelmesen felálltam.Harry kidüllesztette a szemeit és egy perc alatt mellettem termet.Kezeit vasmarokként szorította a a csuklóm köré,és én akárhogy próbáltam kiszabadítani,nem engedte.
-Csak a  mosdóba szeretnék menni..-suttogtam elhalóan.Fájt,ahogy Harry szorította a csuklómat,de nem akartam szólni.
-Rendben,de ne menj máshova!-mondta és lassacskán engedett a szorításán.Megmozgattam a fájó csuklómat,majd egyenesen a mellékhelység felé indultam.Elvégeztem a dolgomat,majd a csaphoz léptem.Megmostam a kezemet,majd az arcomat is.A tükörből egy rémült lány nézett vissza rám.Mély levegőket vettem,majd körül néztem  a mosdóban.Egy hatalmas nyitott ablakkal találtam szembe magam.A tervem egy perc alatt kirajzolódott a fejemben,csak az érdekelt,hogy minél hamarabb otthon lehessek a barátnőmmel és soha többé ne lássam ezt az alakot.Megkapaszkodtam az ablak peremében,majd nagy erők árán felhúztam magam.Lekukucskáltam az ablakból,hogy feltérképezzem a landolást.Óvatosan kitettem az egyik lábam,éppen a másikat emeltem,amikor az ajtó hirtelen kicsapódott és Harry sötét szemei egyenesen engem bámultak.A rémülettől elvesztettem az egyensúlyom és kizuhantam az ablakon.A számat egy éles sikoly hagyta el,majd a kemény föld helyett,egyenesen valami vízben landoltam.Erősen kapálózni kezdtem,és próbáltam minél hamarabb a felszínre jönni.Bár ez másnak hamar sikerülhetett volna,de én nem tudok úszni.A pánik pedig percenként járta át a testem,az agyam.Leblokkoltam,már nem küzdöttem azért,hogy a felszínre jöjjek,talán ez volt a sorsom!Elvégre én akartam elmenekülni Harry elől,és most el is bújtam.A szemeim már lecsukódni készültek,az agyam pedig már felakarta mondani a szolgálatot,de ekkor valaki megragadta a derekam,és kihúzott.A fejem hirtelen a víz felszínére bukott,ezáltal oxigénhez jutottam.Hangosan köhögni kezdtem,a megmentőm pedig a part felé kezdett húzni.Szorosan magához húzott,majd könnyedén kiemelt a vízből.Hatalmasak lélegeztem,próbáltam bepótolni azt a pár másodperc,vagy akár perc oxigén hiányt.Harry előttem guggolt,aggódó,de egyben mérges szemmel méregetett.
-Te normális vagy Abby?-kérdezte szemrehányóan.Lesütöttem a szemeimet,majd visszagondoltam az elmúlt pár percre.Ha Harry nem ugrik be utánam a vízbe,akkor több,mint valószínű,hogy meghalok 18 évesen.
Harryre pillantottam,majd sóhajok száza után megszólaltam.
-Köszönöm.-motyogtam bátortalanul.Féltem Harry reakciójától,hogy mit fog erre reagálni.
-Nem vagy normális Abby!-korholt.Elhúztam a számat,majd dörzsölgetni kezdtem kissé libabőrös karomat.Harry felvette a földről a kabátját,majd a hátamra terítette.Észre sem vettem,hogy mielőtt beugrott utánam,levette a kabátját és a cipőjét is.Vagyis akkor tényleg ilyen sokáig voltam a víz alatt?
Harry a hónom alá nyúlt,majd a kocsija felé kezdett vezetni.A lábaim teljesen elvoltak fagyva,de nem akartam,'gyengének' tűnni.Harry időközben megelégelte a lassú lépteimet,karjaiba kapott,majd hatalmas léptekkel elindult a kocsi felé.Bedobott az anyós ülésre,megkerülte a kocsi és Ő is beült.Gyorsan benyomta a fűtést a kocsiban,majd beindította a motort.
-Nem ilyen randira számítottam,ahol egyből meg kell,hogy mentselek!-morogta.Egy kisebb mosolyra húztam a számat,majd egyenesen kibámultam az utcát borító sötétségre.
-Talán ha nem hozol el,akkor nem kell megmentened!-feleltem.Harry egy pillanatra rám kapta a tekintetét,de hamar visszafordult az út felé.
-Ha nem akarsz kimászni azon a kib*szott ablakon,akkor talán nem esel bele abba a tóba és nem kell utánad ugranom.-kiáltotta.Teljesen megrémített,bár ez a mai nap folyamán már nem volt újdonság.Lejjebb csúsztam az ülésben,az út további részét pedig csendben tettem meg.Harry sem szólt egy szót sem,végig az utat bűvölte a szemeivel.
Pár órás kocsikázás után leparkolt egy ismeretlen ház előtt,elképedve néztem ki a sötét utcára,amely kicsit sem volt ismerős.
-Hol vagyunk?-suttogtam.Egy dologban biztos voltam,ez nem az én házam.
-Nálam!-válaszolta,de mielőtt tiltakozhattam volna,Ő folytatta.-Ma nálam alszol és nem érdekel a tiltakozásod!-közölte ellentmondást nem tűrő hangon.Megrökönyödve néztem a fiút,aki seperc alatt kiszállt a kocsiból,és az autó másik oldalán termett,hogy kisegítsen a kocsiból.Semmit mondó tekintettel néztem a fiút,aki sürgetően bámult rám.Lassan másztam ki a meleg kocsiból,és kezdtem el lépdelni a ház ajtaja felé.Harry pillanatokkal később mellettem termett,kinyitotta az ajtót és beljebb invitált a lakásba.
Az állam a padlót súrolta,ugyanis a ház kicsit sem olyan volt,mint amilyennek elképzeltem.Egyenesen a nappali felé vezetett,amely egyszerűen csodálatos volt.A kanapé bézs színben pompázott,a falak pedig fehéren 'villogtak'.A nappaliban volt pár könyves polc,egy hatalmas plazma Tv és jó pár szoba növény.
-Gondolom le szeretnél zuhanyozni!-Harry hangja zökkentett vissza a merengésből.Felé fordultam,miközben bólintottam egy minimálisat.-Nos,akkor gyere.A zuhanyzó az emeleten van,rakok ki neked ruhákat amiket magadra vehetsz!-mondta és elindult az emeletre.Készségesen követtem egyenesen a fürdőszoba ajtajáig.-Menj csak be,törölközőt találsz a szekrényben,a ruhát pedig az ajtóra akasztom!Semmi őrültséget ne csinálj!-közölte,majd végig simított a karomon.A hideg egy szempillantás alatt kirázott,de mielőtt Harry észrevehette volna,besurrantam a fürdőbe és magamra zártam.Lekapkodtam magamról a vizes cuccaimat,és a szennyes tartóra hajítottam.
Beálltam a zuhany alá és folyatni kezdtem magamra a meleg vizet.Másodpercek alatt lazította el a testem minden zugát.Elvettem egy kókusz illatú tusfürdőt,majd mosakodni kezdtem.Erősen beledörzsöltem a bőrömbe,hogy minél finomabb illatom legyen.Leöblítettem a testemről a habos tusfürdőt,elzártam a vizet,majd kiszálltam a zuhanykabinból.Magamra tekertem a fehér törülközőt,és az ajtóhoz sétáltam.Óvatosan kukucskáltam ki rajta,majd megláttam a kilincsre felakasztott ruhákat.Leaggattam onnan,majd visszazártam az ajtót.Gyorsan megtörülköztem és magamra kaptam a boxert és egy fekete Hipsta Please feliratú felsőt.A hajamat gondosan kifésültem,az arcomat pedig megmostam.Szégyenlősen lépkedtem ki a fürdőből és indultam el a hang irányába.
Harry a konyhában ült és azt hiszem rántottát készített,megköszörültem a torkom,Ő pedig egyből felém kapta a tekintetét.Áhítattal mérte végig a combon minden apró szegletét,majd kín-keservek árán az arcomra nézett.
-Jól áll a pólóm!-mondta.Perverz vigyor keletkezett az arcán,amitől a félelem újra megcsapott.-Remélem szereted a rántottát!-folytatta.Elmosolyodtam,majd bólintottam egyet.Nem akartam beszélni,féltem,hogy valami rosszat mondok,Ő pedig bántani fog.
Leültem az egyik székre és onnan figyeltem Harry tevékenységét.Pár perccel később Harry letett elém egy tál rántottát,én pedig rögtön falatozni kezdtem.
-Elmegyek zuhanyozni!Ha megetted gyere fel,a szobám a fürdővel szemben van.-mondta.Mielőtt ott hagyhatott volna,hirtelen megszólaltam.
-Hol fogok aludni?-kérdeztem.Ő villantott egy félmosolyt,majd közelebb hajolt hozzám.Éreztem a lélegzet vételét a nyakamon,amitől akarva vagy éppen akaratlanul,de kirázott újra a hideg.
-Természetesen az ágyamban!-lehelte.Ügyelnem kellett arra,hogy egyenletesen lélegezzek és ne ájuljak el menten a közelségétől.Mielőtt bármit is mondhattam volna,Harry egy puszit nyomott az arcomra és eltűnt az emeleten.
Kissé meglepődve folytattam a rántotta evését,majd mikor befejeztem indultam meg Harry szobája felé.A fürdőben már nem égett a villany,amiből arra következtettem,hogy Harry ugyancsak a szobában van és csak rám vár.Halkan bekopogtam,de abban a pillanatban hangos nevetés hallatszott a másik oldalról.
-Nem kell kopognod Abs,gyere csak be!-kiáltotta.Az új becenevem hallatán,megeresztettem egy mosolyt,majd óvatosan beléptem a szobába.Harry a hatalmas franciaágyon feküdt,a szoba fehér színben pompázott,a bútorok pedig gesztenyebarna színűek voltak.
Beljebb léptem és leültem a franciaágy,egyik kisebb sarkába.Harry újra elnevette magát,de én nem foglalkoztam vele.
-Figyelj ide Abby!-kezdte.Rá emeltem kékes szemeimet,és érdeklődve figyeltem a srác minden mozdulatát.-Holnap meccsem lesz,szeretném ha eljönnél velem!-folytatta.Kíváncsi tekintettel méregettem göndör fürtjeit,zölden csillogó szemeimet,gyönyörű szép fogsorát,majd felsőtestét,amit most nem borított semmi,magyarán félmeztelen volt.
-Milyen meccs?-tettem fel a kérdést,de a szememet továbbra sem vettem le kidolgozott felső testétől.Hasán kockán rajzolódtak ki,mellkasán pedig két madarat jelképező tetkó pihent.Karjait különböző fajta tetkót borították,amelyek még rémisztőbbé tették,a már amúgy is ijesztő fiút.
-Boksz meccs.-közölte.Szempilláimat rebegtetve néztem a srácra,ugyanis meglepett ez a mondata.Szóval boksz meccs?Fürkésző tekintettel néztem bele szemeibe,melyek most kíváncsiságot tükröztek.
-Nem is tudom!-mondtam.Érdekes helyzet volt,mondhattam volna akár nemet is,de én valamiért nem tudtam a választ.Valami megfogott ebben a srácban,ami miatt nem tudtam dönteni.Hiába féltem tőle,sőt inkább már rettegtem,valami miatt még is a közelében akartam lenni,és ez megrémített.
-Jobb ha igent mondasz Abby,nem hiszem,hogy azt akarod,hogy elrángassalak!-mormolta.Rekedtes hangja miatt,az egész agyam elborult és nem tudtam gondolkozni.Hatással volt rám ez a fiú,és bárhogy próbáltam ellene tenni,nem igazán sikerült.
Pedig én aztán nem ilyen vagyok,nem adom magam könnyen,soha nem voltam népszerű a fiúk körében,akkor Ő vajon mit akarhat tőlem?
-Rendben Harry,elmegyek!-mondtam és elmosolyodtam.Harry győztes mosolyt villantott,majd megpaskolta maga mellett a helyet,én pedig közelebb csúsztam hozzá.Megigazgattam a kispárnát,majd elterültem az ágyon és lehunytam a szemeimet.
-Jó éjt Abs!-mormolta egyenesen a fülembe.Egy pillanatra elállt a lélegzetem,a pulzusom pedig szapora vágtába kezdett.Harry egy puszit nyomott a fülem mögé,majd ő is elterült az ágyon.Hatalmas mosollyal az arcomon feküdtem az ágyban és hallgattam Harry lélegzet vételét,mely hamar egyenletessé vált,amely azt jelezte,hogy elaludt.Nyugtató hangja volt a lélegzet vételének.Megfordultam,hogy megtudjam nézni az édesdeden alvó fiút.Így nem tűnt ijesztőnek,szája kissé elnyílt,göndör fürtjei pedig kuszán szétterültek a fehér kispárnán.Aranyos volt,ha valaki így látná,biztos nem gondolná azt,hogy ez az ember megfélemlíti az embereket.