4.fejezet~Félelem

Sziasztook!:)
Végre van internetem,szóval feltudom rakni az új részt..ami remélem elnyeri a tetszésetek.
Szóval jó olvasást,komizzatok és iratkozzatok fel!:)
Puszii: Krisztii xx



(Abby szemszöge)

A fejem egy pillanat alatt merült el a vízben,még mielőtt vehettem volna egy hatalmas levegőt.Szorosan összezárt ajkakkal,nyitott szemekkel próbáltam feltérképezni a felszín felé vezető utat.A lábamat erőteljesen szorították,szinte vas marokként fogták.Talán Harry szórakozott velem?!De ugyan Ő miért csinálná ezt,hiszen nagyon is jól tudja,hogy nem tudok úszni,ez esetben bármikor megfulladhatok.Kétségbe esetten kapálózni kezdtem,megakartam mindent tenni annak érdekében,hogy életben maradjak.Már az sem érdekelt,hogy Harry hol van,csak én akartam innen kijutni minél hamarabb.A szememet már kicsípte a víz,de nem akartam becsukni azokat.Látnom kellett valamit.A szemem percek alatt megszokta a sötétséget,ami a víz alatt volt,így tisztán kitudtam venni,hogy valaki éppen felém úszik.Izmos felsőtestéről,és ruháiról egyből rájöttem,hogy Harry az.Megkönnyebbülésként vettem egy hatalmas levegőt,ezáltal a víz a tüdőmbe szűrődött.Kigubbasztott szemekkel meredtem a srácra,éreztem,hogy nem sokáig bírom a víz alatt.Az ön tudatlanság már erősen csábít magához.A tüdőm lassanként megtelt vízzel,az agyamat körülölelte a köd,a szemeim pedig kezdtek elnehezedni.Milyen érdekes az ismertségünk alatt,ez már a második fulladásos dolog,ami megtörténik.Erősen küzdöttem az ön tudatlanság ellen,de az nagyobb erővel csapott rám,mint eddig.Halványan érzékeltem Harry hatalmas kezeit a derekamon,majd a kéz,amely a lábamat szorította elengedett s el is tűnt.Éreztem,hogy Harry a felszín felé húz,de nem tudtam kivárni,amíg felérünk...egyszerűen csak elájultam...

(Harry szemszöge)

Nem tudom ki volt az,csak azt tudom,hogy Abby nincs meg.Hallottam,hogy a nevemet kiáltja,aztán eltűnt.A víz alatt kerestem,s ott meg is pillantottam.Igaz,a víz csípte a szemem,de csak is az előttem elterülő lányra összpontosítottam.Kábán nézett rám,tudtam,hogy nem sok kell ahhoz,hogy az a valaki megfullassza.Láttam a lábánál motoszkáló alakot,vigyorogva nézett a szemeimbe,de én nem ismertem fel,nem tudtam ki az.
Sebesen úsztam a lány felé,az alak pedig abban a pillanatban eltűnt onnan.Ha nem Abby élete forgott volna kockán,gondolkodás nélkül az után a férfi után úszok,aki miatt ilyen helyzetbe kerültünk.Kezeimet a lány derekához vezettem,majd a felszín felé kezdtem húzni.Fejem hirtelen a felszínre ért,magam után húzva az Abby-ét is.Feje hátra bicsaklott,teste pedig elernyedt a karomba.A kezembe emeltem,majd sietős léptekkel a szárazföld felé lépkedtem.Vacogó fogakkal tettem le a lányt a plédre,majd hajoltam közel a mellkasához.Idegesen vártam,hogy vegyen levegőt,de nem tette.A félelem életemben először eluralkodott rajtam,megijedtem.
Kezeimet a mellkasához vezettem,majd pumpálni kezdtem...1..2..3...
-Gyerünk Abs.-kérleltem fojtott hangon.A szájához közelítettem,majd levegőt fújtam a szájába.A mellkasa megemelkedett,majd ugyanúgy visszasüppedt.Újra pumpálni kezdtem,de most már sokkal erőteljesebb,mint elsőre.Újra levegőt fújtam a szájába,s a mellkasa újra megemelkedett.Idegesen vakartam meg a tarkóm,majd pumpáltam újra s újra.
-Abby!-kiáltottam,majd újra levegőt fújtam a tüdejébe.Abby szájából víz kezdett folyni,majd hangos köhögésbe kezdett.Megkönnyebbülten néztem rá,Ő pedig lila ajkakkal,kába tekintettel méregetett.
-Harry..-köhögte,majd felült.Az ölembe kaptam,megragadtam a kosarat,majd a kocsim felé kezdtem vele futni.Abbyt beültettem az anyós ülésre,a kosarat hátra dobtam,én pedig bepattantam a vezető ülésre.Feltekertem a fűtést,majd beindítottam a motort.-Megmentettél..-suttogta.
-Sajnálom,hogy soha sem jön össze a randink!-közöltem semleges hangon.
-Ki volt az?-kérdezte.Megráztam a fejem,ezzel jelezve,hogy sejtésem sincs.
-Ki fogom deríteni.-mondtam,majd elindultam a kocsival.Ideges voltam,na és persze dühös.Ez már a második eset,hogy majdnem meghalt...Vajon ki a franc akarta most megölni?!


(Abby szemszöge)

Csendben figyeltem az utat,nem mertem megszólalni,sőt igazából nem is igazán volt miről beszélnünk.Ő megmentett,de valaki megakart ölni,elvégre kétlem,hogy valaki puszta jóindulatból lehúz a víz alá,s addig nem enged el,amíg el nem vesztem az eszméletem,kicsit bizarr játék.
-Ma nálam alszol.-törte meg a csendet Harry.
-Rendben..-motyogtam.Álmos voltam,csak egy pihe-puha ágyikóra vágytam,s már az sem érdekelt,hogy ezt most Harry házában kaphatom meg.Harry 5 perccel később leparkolt a ház előtt,kipattant a kocsiból,s mint mindig most is a másik oldalra jött és kinyitotta az ajtót.Fáradt,hálás tekintettel néztem rá,Ő kezeit a derekamra vezette,majd hagyta,hogy teljes test súlyommal rá nehezedjek.Ha nem lettem volna ennyire kimerült,heves tiltakozásba kezdtem volna,de most képtelenségnek bizonyult.Jó volt,hogy valaki foglalkozik velem,még akkor is ha ez a valaki Harry volt.
Belépve a meleg lakásba,rögtön kirázott a hideg.Vágytam egy forró zuhanyra,és ezt Harry is tudta nagyon jól,hiszen egyenesen a fürdőszobáig kísért.A fejével biccentett egyet,én pedig beljebb léptem.Lekaptam magamról a vizes ruhákat,majd beálltam a forró víz alá.Élveztem ahogy a meleg víz felmelegíti az elfagyott testrészeim,lehunytam a szemem,s próbáltam ellazulni,de nem ment.Folyton folyvást beugrott a kép,amikor valaki lehúz a víz alá,majd Harry úszik felém,aztán elsötétül minden.Remegő kezekkel zártam el a vizet,s csúsztam végig a zuhanyzó kabinjának a falánál.A könnyeim patakokban folytak,hangosan ziháltam,ezzel átlépve a zokogás kategóriába.
-Abby...-a nevem hallatára felkaptam a fejem,s a zárt ajtó felé néztem.Nagy levegőket vettem,próbáltam megnyugtatni magam.-Jól vagy?-kérdezte az ajtó másik oldalán álló személy.
-Pe-persze..-dadogtam.Lassan tápászkodtam fel a földről,tekertem magam köré a törülközőt,majd nyitottam meg a csapot,hogy megmoshassam könny áztatta arcomat.
Óvatosan belepillantottam a tükörbe,a számat pedig egy halk sikoly hagyta el.Vörös,duzzadt szemek,kócos haj,sápadt bőr...egyszóval katasztrofálisan néztem ki.Megforgattam a szemeimet,majd kinyitottam az ajtót,s kiléptem.Harry zöld szemeivel szuggerált,közelebb lépett hozzám,majd szorosan magához húzott.Erősen szorított magához,én pedig egy perce elhittem,hogy minden rendben.
-Nem lesz semmi baj.-mormolta a hajamba.Elhúzódtam tőle,miközben hitetlenkedő pillantásokkal illettem.
-Nem lesz semmi baj?!-kérdeztem hisztérikus hangon.-Ugyan mi az már,hogy valaki megakart ölni,hiszen ez semmiség,ez nem baj!-kiáltottam.A könnyeim újra megállíthatatlanul ömleni kezdtek,végig folytak az arcomon,majd lecsöppentek a padlóra.Ő újra magához vont,majd csitítgatni kezdett.Kezeit fel-le mozgatta a hátamon,fülembe pedig nyugtató szavakat mormolt.
-Öltözz fel!-mondta,majd a szobájába húzott.Előkotort egy bokszert és egy fehér mintás felsőt.Az ágyra dobta,a következő pillanatban pedig már egyedül álltam a szobában.Megtörülköztem,magamra vettem a ruhákat,majd kiléptem  a szobából.Harry a hangok alapján a zuhanyzóban volt,ezért vissza ballagtam a szobájába,leültem az ágyára,a fejemet pedig a térdeimre hajtottam.Ki a franc akar engem megölni,ki akar nekem ártani?!
-Abs..-Harry rekedtes hangon szólított meg,majd ült mellém az ágyra.-Kiderítem,hogy ki volt az..ne aggódj!Amíg engem látsz nem esik bántódásod!-mondta.Szemeiben láttam az elszántságod,s azt,hogy tényleg komolyan gondolja a szavait,de nem tudtam megnyugodni.
-Akkor már nem láttalak..-suttogtam.Harry arcán csalódottság futott át,majd dühös tekintettel nézett rám.Tudtam,hogy rájött,hogy mire gondoltam.
-Csak viccelni akartam veled,de amikor hallottam,hogy kétségbe esetten a nevemet kiáltod,feljöttem a víz alól,de már nem láttalak sehol..-mondta,a végére pedig szinte már csak suttogott.Zöld szemeit mélyen az enyémbe fúrta,arcán fájdalom suhant át.
-Köszönöm,hogy megmentettél...-motyogtam.Harry közelebb csúszott hozzám,mellkasára vont,kezeit pedig a derakom pihentette.Jól esett a közelsége,bármennyire is féltem tőle eleinte,most már igazán kezdtem megkedvelni.Amikor mellette voltam,biztonságban éreztem magam,a hatalmas termete biztonság érzetet adott.Valami furcsa okból kifolyólag a félelem alább hagyott,talán azért mert megmentett vagy nem tudom.
-Majdnem meghaltál...-sziszegte a fogai között.Szavai hallatán megdermedtem,Ő pedig folytatta.-Amikor kihúztalak,nem lélegeztél.Nem vert a szíved,egyszerűen nem éltél.Életemben akkor ijedtem meg először,féltem.-suttogta.Pislogva néztem a fiúra,aki egyenesen előre meredt.Tudtam,hogy most próbál megnyílni,hogy megpróbálja megmutatni,hogy milyen is a valódi énje.Az amelyik nem félemlíti meg az embereket,amelyik törődik a másikkal.-Elsősegélyt adtam neked,pumpáltam a mellkasodat,megpróbáltam mindent,hogy újra életben légy!Azt akartam,hogy lélegezz,ezért nem adtam fel...és amikor láttam,hogy köhögsz egy hatalmas kő esett le a szívemről.-szemeimet egy pillanatra sem emeltem el a fiú meggyötört arcáról,szinte láttam magam előtt,ahogy azért küzdd,hogy engem életben tudhasson.Ő mentett meg engem; újra.
-Harry..-dadogtam.Ő rám emelte csodás szemeit,majd elmosolyodott.
-Aludjunk.-felelte,kissé eltolt magától,majd visszacsúszott az ágy másik végébe.Felemelte a paplant,majd bebújt alá,megpaskolta maga mellett a helyet,én pedig követtem a példáját.Bebújtam a meleg paplan alá,fejemet a párnára hajtottam,szemeimet pedig becsuktam.Bár ez a tevékenység elég hasztalannak bizonyult,ugyanis az emlékek zuhataga ellepte az agyamat,a képek pedig hihetetlen sebességgel peregtek le a szemem előtt.Ziháltan kapkodtam levegő után,a testem pedig újra remegni kezdett.
-Nyugodj meg!-Harry a fülembe suttogott,s újra szorosan magához vont.A remegésem alább hagyott,a zihálás pedig lassanként csillapodott.-Vegyél nagy levegőket!-mormolta,én pedig megfogadtam a tanácsát.Nagy levegőket vettem,ezzel pedig elértem a kellő hatást,hogy végleg megnyugodjak.Harry szavai jártak a fejembe,amikor azt mondta,hogy félt.Tudtam,hogy nehéz lesz megnyílnia,de egyre jobban tetszett,hogy magától tette ezt.Megnyílt előttem,már nem keltett félelmet bennem,most már csak biztonságot adott.Megkedveltem Őt,pedig csak 3 napja ismerjük egymást.De Ő bebizonyította,hogy érdemes volt pedáloznia,hiszen elérte a célját,már nem utáltam Őt,nem féltem Tőle.De vajon,Ő miként érez irántam? Bár ha félt,hogy elveszít valamit csak érek neki,talán fontos is lehetek.