2.fejezet~ Boksz meccs

Hát sziasztok!:)
Meghoztam a második részt,remélem tetszeni fog.
Köszönöm a 4 feliratkozót,azt az 1 komit és a 'tetszikelést' is.
Ha elnyeri a blog a tetszésed,akkor kérlek szépen iratkozz fel és hagyj magad után nyomot!
Köszönöm!
Jó olvasást! xx


(Abby szemszöge)

Reggel kissé nyűgösen keltem,hiszen az éjszakám nem sorolható a 10 legszebb közé.Harry egészen hajnal 3 óráig eszeveszettül horkolt,majd 3 óra után olyan 10 perccel abba maradt,így végre én is lehetőséget kaptam arra,hogy aludhassak.Most pedig reggel fél 9 van,de én máris ébren vagyok.
Harry kezei hirtelen a derekam köré fonódtak,arcát pedig közelebb dugta a hajamhoz.Kissé elmosolyodtam,majd megpróbáltam óvatosan lehámozni magamról az ölelő karokat,de Harry kitartóbbnak bizonyult.Erősebben szorított magához,ezzel pedig végleg elérte,hogy ne tudjak kiszabadulni.
-Ne olyan hevesen Abs.-motyogta álmos hangon.A hirtelen hangforrás miatt a szívem őrült vágtába kezdett,a kezem pedig izzadni kezdett.
-Pisilnem kell..-motyogtam.Harry felkuncogott,majd lazított a szorításán,de még mindig nem engedett el.
-Akkor szabadulj ki!-közölte játékosan.Megforgattam a szemem,majd ficánkolni kezdtem a kezei között.
-Ha bepisilek az ágyadba,akkor elengedsz?-kérdeztem fen hangon.Harry hirtelen elengedett,én pedig vigyorogva ugrottam ki az ágyból,majd indultam meg a Wc felé.Elvégeztem az ügyes-bajos dolgaim,majd visszacsoszogtam a szobába.Harry már melegítő felszerelésben állt a szoba közepén és mosolyogva figyelte a reakciómat.
-Haza viszlek,Te átöltözöl Én pedig megvárlak,utána pedig nyomás az edzőterembe.-közölte a dolgokat.Hatalmas szemekkel néztem rá,majd heves tiltakozásba kezdtem.
-Nem töltöm veled az egész napomat,nekem is van életem.Nem akarok tőled semmit sem!Te szabályszerűen fogva tartasz engem,az akaratom ellenére is.Megígértem,hogy elmegyek veled arra a szaros meccsre,de nem vagyok hajlandó veled lenni!!!-kiáltottam magamból kikelve.Harry elkerekedett szemmel nézett rám,valószínűleg megleptem,bár nem csak Őt.Magamat is lesokkoltam,én nem ilyen vagyok.Soha nem volt ekkora szám,de ez a srác teljesen kikészít.Pár percig tartó döbbentség után rendezte a vonásait,majd elém állt.Sötét szemeivel szuggerálni kezdett,kezeit a derekamra vezette,még szorosabban húzott magához.
-De velem fogod tölteni a napodat!-mondta,a szavakat pedig kihangsúlyozta.Remegve néztem fel a fiúra,akinek a szemei most teljesen elfeketedtek.
-De nem akarom!-nyögtem elhalóan.Harry arcvonásai meglágyultak,de még mindig dühösen izzottak a szemei.
-Nem te döntesz Abigal!-mondta szemrebbenés nélkül.Lehajtottam a fejem,Ő pedig elengedett.Elhúzódtam tőle,majd egyenesen vissza futottam a fürdőszobába.Magamra kapkodtam a tegnapi vizes ruhám,kifésültem a hajam,majd kiléptem a fürdőből.Harry az ajtó előtt állt karba tett kezekkel.Amint meglátott szája mosolyra húzódott,de én nem viszonoztam.
-Megyünk.-közölte.Bólintottam egyet,majd elindultam a földszint felé.Az ajtó előtt megálltam,majd Harryre néztem,aki szorosan mögöttem állt.Felvonta a szemöldökét,én pedig kinyitottam az ajtót,és a fekete autóhoz sétáltam.Harry kinyitotta előttem az ajtót,majd megkerülte a kocsit és beszállt a vezető ülésre.Követtem a példáját,bekötöttem a biztonsági övem,majd tudomást sem véve Harryről,az utat kezdtem kémlelni.
10 perc kocsikázás után,végre megpillantottam a jól ismert házat.Harry még le sem parkolt,de én már kipattantam a kocsiból és teljes sebességgel futni kezdtem a bejárati ajtóhoz.Harry kiabálni kezdett utánam,de én eszeveszettül futottam.Előkaptam a kulcsom,majd a zárba helyeztem.Harry hangját egyre közelebbről hallottam,de nem érdekelt.Csak beakartam jutni a házba,bezárkózni a szobámba,és soha többé ki nem jönni onnan.Mielőtt bezárhattam volna az ajtót Harry odatette a lábát,benyomta az ajtót,és már a házban is volt.Idegesen néztem rá,majd újra futásnak eredtem.A szobámtól már csak pár méter választott el,de valaki megakadályozott abban,hogy bemehessek.Erősen szorította a kezem,majd maga felé fordított.Dühösen meredt rám,szemei újra fekete színben pompáztak.Mesés...ma már másodszorra tettem dühössé,gratulálok Abby!
-Hiába próbálsz lerázni,egyszerűen nem tudsz!-szinte köpte a szavakat.-Most menj be a szobádba,öltözz át és aztán gyere ki!-mondta.Bólintottam egyet,majd beléptem a szobába.Magamra kulcsoltam,Harry pedig abban a pillanatban dörömbölni kezdett az ajtón.A szekrényemhez léptem és előkerestem egy boksz meccsre való ruhát,ami jelen pillanatban egy sötét kék ujjatlan felső volt,egy cicanadrággal és egy fekete sportcipővel.Magamra kaptam egy pulcsit,majd elfordítottam a zárban a kulcsot,Harry pedig abban a pillanatban berontott.Megrökönyödve nézett rám,én pedig megeresztettem egy kisebb mosolyt.
-Csak átöltöztem,ahogy kérted!-suttogtam.A fiú szemei kidülledtek,szája megremegett,majd elvigyorodott.Összezavarodottan néztem rá,de Ő továbbra is csak vigyorgott.
-Most menjünk!-mondta pár perc némaság után.Felkaptam az ágyra lehajított telefonom,a zsebembe helyeztem,majd elindultam a fiú után,aki már a bejárati ajtónál várt rám.

*

-Éhes vagyok!-mondtam,miután befordultunk a parkolóba.Harry rám emelte tökéletesen zöld íriszeit,a hátsó ülésre nyúlt,majd a kezembe nyomott egy zacskót.

-Van benne sajtos pogácsa,túrós rétes és egy kakaós csiga,remélem szereted!-mondta.Halványan elmosolyodtam,majd majszolni kezdtem az általam kiválasztott pogácsát.Harry újra hátra nyúlt,megfogott egy táskát,majd kiszállt a kocsiból,én pedig követtem a példáját.

-Most mit csinálunk?-tettem fel a kérdést,szándékosan többes számot használva,ami a göndörkének eléggé tetszett.

-Én edzek,te nézel.-mondta,de mielőtt bármit mondhattam volna,Ő folytatta.-Nem szokásom a meccsek előtt edzeni,de ma úgy gondoltam,hogy jobb ha először itt látsz verekedni.-motyogta.

-Miért verekedsz?-kérdeztem.Harry hirtelen megtorpant,majd felém fordult.

-Mert élvezem.-felelte,majd újra hátat fordított nekem és megindult a bejárat felé.Készségesen követtem,nem akartam ezen a helyen egyedül maradni.Amint beléptem rögtön megcsapott a büdös izzadtság szag,melytől nekem a gyomrom felfordul.Vágtam egy grimasz sorozatot,amit Harry vigyorogva nézett végig.

-Egyszerűen csak büdös.-feleltem a fel nem tett kérdésre,Ő bólintott egyet,majd az öltöző felé mutatott.Bólintottam egy minimálisat,Harry pedig rögtön eltűnt.
Az idetévedő fiatal srácok többsége megbámult,volt aki füttyentett egyet-kettőt,mások pedig csak a szemüket legeltették rajtam.De volt egy srác aki idejött hozzám és csapni kezdte a szelet,mármint udvarolni kezdett.
-Mit keres egy ilyen szép lány edzőteremben?Talán te is edzeni fogsz?-kérdezte egy sunyi mosollyal az arcán,majd még közelebb jött.Kezeit a derekamra helyezte,ajkait pedig a szám felé közelítette.Dermedten álltam előtte,ő pedig egyre közelebb hajolt hozzám.Behunytam a szemem s vártam a csókot.De mielőtt bármi is történhetett volna valaki elrántotta előlem a srácot,nekem pedig egyből kipattantam a szemem.Harry a srác felé tornyosult,kezeit meglendítette majd pofán csapta a srácot,aki egyből elterült a földön.Ijedtemben a szám elé emeltem a kezem,de Harry nem elégedett meg ennyivel.Újra a srác felé tornyosult és ütni kezdte.
-Harry..-sikítottam kétségbeesetten.Szemeimet szúrni kezdték a könnyek,a szívem pedig a torkomban dobogott.A lábaim gyökeret vertek a földbe,de mozgásra kényszerítettem őket.Nagy léptekkel szeltem át a köztünk levő távolságot,Harry elé léptem,de mielőtt megszólalhattam volna,Harry újabb ütést mért a fiúra.Fél szemmel a földön kiterülő fiúra néztem,akinek a szájából és az orrából nem kis mennyiségben folydogált a vér.Egyszerűen csak undorító volt és ijesztő.-Harry ne csináld!-sikítottam,ugyanis a srác még nagyobb erővel ütött a fiú arcába.A göndörke rám kapta elfeketedett szemeit,majd amint rájött,hogy ki vagyok,felpattant a srácról és hozzám lépett.A könnyeim már patakokban folytak az arcomon,a testem pedig remegett.Újra féltem Harrytől,sokkal jobban,mint az első pillanatban.
-Abs...-motyogta,majd a kezem után nyúlt,de én elhúztam.Arcán mérhetetlen fájdalom suhant át,amint nem igazán tudtam hova tenni.-Ne félj tőlem!-suttogta.-Nem bántalak!Sajnálom,csak egyszerűen elborult az agyam.-mondta.Könnyes szemmel néztem a fiú ragyogó zöld szemeibe,amelyek most megbánást tanúsítottak.Remegő ajkakkal próbáltam megszólalni,de képtelen voltam rá.Harry közelebb sétált hozzám,majd szorosan magához húzott.Éreztem a szíve heves dobogását,az egyenletlen lélegzetvételét.Az agyam egy része elengedte magát és hagyta,hogy a srác szorosan húzza magához,viszont a másik része hevesen tiltakozott ez ellen.Kettészakadtam.

*

Újra Harry kocsijában ültünk,és a megadott helyre hajtottunk ahol a meccs volt.Csendben ültünk egymás mellett,többnyire az edzőtermi incidens után egymáshoz sem szóltunk.Mindketten a gondolatainkba temetkeztünk,gondolom Harry felkészült a meccsére,én pedig csak gondolkoztam.

Egy elhagyatott raktár épület előtt parkoltunk le.Bármerre néztem semmit sem láttam,csak a sötétséget.Harry kipattant a kocsiból,majd az én oldalamra jött és kinyitotta az ajtót.Óvatosan szálltam ki belőle,szememet nem vettem le a helyről,ahol éppen voltunk.Az épületből már hallatszott a tömeg zsivaja.Remegő lábakkal indultam meg Harryvel az oldalamon.A bejárat előtt elém lépett,majd mélyen a szemeimbe nézett.

-Csak maradj ott ahova állítalak!Ezek itt bent fenevadak,már be vannak rúgva!-mondta.Nos,ha eddig nem voltam ideges,akkor most az lettem.

.-Minek hoztál ide ha ennyire veszélyes?-keltem ki magamból.Harry megszorította a kezem,én pedig dühösen meredtem a szemeibe.

-Nem esik bántódásod!-szűrte ki a fogai között,majd beráncigált az épületbe.Mindenhol részeg,üvöltöző emberek álltak.Középen fel volt állítva egy ring,ahol már több,mint valószínű,hogy ment a meccs.Harry maga után húzott,majd megállított a fal mellett.A fülemhez hajolt,majd szinte hangtalanul beszélni kezdett.

-Innen el ne mozdulj!-kacsintott rám,majd eltűnt a tömegben.Nagyokat nyeltem,miközben hallgattam a meccs zaját.Látni akartam,hogy hogyan verekednek,kíváncsi voltam,de tudtam,hogyha elmozdulok innen,többé-kevésbé,de agyontaposnak.

-Most pedig következzen az egyik legjobb versenyzőnk,Harry Styles!-kiáltotta valaki a mikrofonba.A tömeg hangos éljenzésbe kezdett,majd Harry nevét kezdték kántálni.Hallottam,ahogy Harry elneveti magát,majd a bemondó újra beszélni kezdett.-Na de az ellenfeléről se feledkezzünk meg,Christian Milvard!-kiáltotta.Az előbbi éljenzést,most hangos 'fúj'-olás váltotta fel.Arrébb csúsztam a faltól,így pont rá láttam a ringre,ahol ők ketten álltak.Ez a Christian kisebb volt,mint Harry,viszont jóval izmosabb.Féltem,mi van akkor ha bántják Harryt?

Egy hangos síp szó csapta meg a fülem,majd a 2 fiú egymásnak esett.Christian gyors volt,de Harry még így is könnyedén elkapta.Maga felé fordította,majd teljes erőből arcon vágta,Christian pedig hangosan felüvöltött és a földre rogyott.Harry pontosan ugyanúgy,mint az edzőteremben,felé tornyosult és püfölni kezdte.A tömeg hangosan éljenzett,Harry pedig egyre csak ütötte és ütötte.

-A nyertes pedig egyértelműen a verhetetlen Styles!-kiáltotta a bemondó.Harry lemászott az ellenfeléről,majd a tömeg felé fordult egy győztes vigyor kíséretében.Intett egyet,majd el is tűnt.A tömeg oszlani kezdett,Christian pedig még mindig a földön feküdt kiterülve.

Hirtelen egy kéz fonódott a csuklómra,én pedig hangosan felvisítottam.

-Nyugalom!-mély,rekedtes hangját azonnal felismertem,a megkönnyebbülés egy pillanat alatt futott végig a testemen.

-Gratulálok a győzelmedhez!-mondtam,miközben ásítottam egy hatalmasat.Harry mosolyogva nézett rám,majd felkapott az ölébe és a kijárathoz cipelt.

-Tudok menni a lábamon Harold!-mondtam.Ő egy pillanatra lefékezett,elvigyorodott és folytatta az útját a kocsiig.

-De így hamarabb megtettük az utat.-közölte,majd lerakott a földre és kinyitotta az ajtót.Bemásztam a kocsiba,bekötöttem a biztonsági övet,majd az akkor beszálló fiúra néztem.

-Haza szeretnék menni.-kértem teljesen nyugodt hangon.Harry halványan elmosolyodott,majd bólintott.Felvont szemöldökkel néztem rá,Ő pedig beindította a motort,majd beszélni kezdett.

-Rendben haza viszlek,viszont szeretnélek elvinni egy második randevúra!Olyanra ahol nem esel bele,holmi tavakba.-mondta egy vigyor kíséretében.Megforgattam a szemeimet,majd egyenesen az ablak felé fordultam.Harry megköszörülte a torkát,miszerint ideje lenne válaszolnom.

-Legyen!-adtam meg magam pár perc után.Visszafordultam a fiú felé,aki újra egy győztes vigyort villantott.

-Igazából tudtam,hogy ezt mondod!Félsz nekem ellentmondani,na és persze nem is akarsz.-mondta egy sármos mosoly kíséretében.Mielőtt tiltakozhattam volna,Ő belekezdett a mondókájába.-Abby,látom,hogy hatással vagyok rád és ezt tagadhatod is,de nem fogom elhinni.Látom amit látok és kész!-közölte.Pislogva néztem a fiúra,aki nem méltóztatott többet mondani.Tagadhattam volna,hogy nem így van,de felesleges lett volna.Átlátott rajtam,hiába próbáltam előle rejtegetni,nem igazán sikerült.Tényleg hatással volt rám,elvitte a józan eszem.Hiába féltem tőle,a közelsége mégis megnyugtatott.Vajon mi ez?! Én ilyet még sohasem éreztem.