5.fejezet~ Nem menekülsz

Sziasztok! :)
Köszönöm a díjat,nagyon hálás vagyok érte.
Köszönöm a 4 kommentárt,örülök neki,hogy tetszik.
Sajnálom nem lett valami hosszú,de a lényeg benne van...legalább is én úgy hiszem:)
Iratkozzatok fel és hagyjatok magatok után nyomot.
Jó olvasást! xoxo
Puszii : Krisztii


(Abby szemszöge)

Reggel nyűgösen nyitottam ki a szemeimet,s néztem körbe a szobában.Harry erősen szorított magához,mintha az élete függne ettől az öleléstől.Erős karjaival védelmezett,s én akárhogy is próbáltam szabadulni nem igazán sikerült.Összeszűkített szemmel néztem az édesdeden alvó fiút.Kezeimet arca felé vezettem,majd minden átgondolás nélkül megsimítottam kissé borostás arcát.Göndörke mocorogni kezdett,majd résnyire nyitott szemmel feltérképezte a szobáját,majd újra rám  nézett.Megeresztettem egy kisebb féle mosolyt,Harry pedig lazított a szorításán.Megmozgattam az elgémberedett testrészeim,majd felültem az ágyban.
-Jó reggelt.-mondtam kissé rekedten.Megköszörültem a torkomat,feltápászkodtam az ágyból,s az ajtóhoz tipegtem.
-Neked is.-felelte Harry,mielőtt kiléptem volna az ajtón.Mosolyogva szambáztam be a fürdőszobába,nyitottam meg a csapot és kezdtem el mosni az arcomat.Megragadtam egy fésűt,majd kifésültem a gubancokat a loboncomból.Letettem a fésűt,majd visszaaraszoltam a szobába.Harry még mindig az ágyon feküdt,annyi különbséggel,hogy kitakarózott,így teljes rálátást nyerhettem kidolgozott felső testére,tökéletes tetoválásaira.Harry megköszörülte a torkát,én pedig arcára vezettem a tekintetem.Éreztem,hogy az arcom nem normális színekben pompázik.Ő vigyorogva méregette az arcom,megpaskolta maga mellett a helyet,én pedig rögtön mellé ugrottam.Fejemet a mellkasára hajtottam,Ő pedig egy pillanatra elfelejtett lélegezni.Elégedett mosolyra húzódott a szám,ugyanis végre sikerült meglepnem Harryt.
-Ami tegnap történt..-kezdte.A mosoly egy pillanat alatt fagyott az arcomra,s kúszott a gondolataim közé a tegnapi nap.Nagyokat sóhajtva próbáltam úrrá lenni magamon,elterelni a gondolataim,de nem igazán sikerült.-Sajnálom,nem akartalak felzaklatni.-folytatta.Kezeit derekam köré fonta,s újra magához húzott.Beszívtam bódító illatát,a gondolatok pedig egyből kiszálltak az agyamból.-De meg kell beszélnünk.Abs kifogom deríteni,hogy ki volt az,megfogom keresni az illetőt,s laposra verem.Nem kell félned,rendben?-kérdezte.Tudtam,hogy ha Harry megtalálja az illetőt,biztosan a haláláig veri.
-Rendben.-suttogtam.
-Abby komolyan mondom,megvédelek.-mondta.Egyik kezét az arcomhoz vezette,felemelte az állam,s egy apró puszit nyomott az arcomra.Pirulva húztam el az arcom tőle,mosolyogtam rá,majd lépkedtem a szekrényéhez.Előkaptam egy fekete farmert,és egy fehér V-kivágású felsőt,majd az ágyra dobtam.Harry kérdő tekintettel nézett rám,én pedig a ruhára mutattam.
-Öltözz fel!-mondtam,majd bezártam a szekrényt.Harry a ruháihoz mászott,megragadta őket,majd kilépett a szobájából.Az ablakhoz sétáltam,s egyenesen kibámultam a főútra.A ház előtt Harry Range Rover-re mögött egy sötét színű terepjáró parkolt,az oldalán dőlt egy srác és egyenesen engem bámult.Gúnyos mosolyra húzta a száját,belenyúlt a zsebében,a következő pillanatban pedig betört az ablak üveg,én pedig a földre estem.A szoba ajtó hirtelen kicsapódott,Harry rontott be rajta,majd sietett oda hozzám.Remegő kézzel az ablakra mutattam,Ő felpattant és kinézett rajta.Összeszűkített szemmel nézett körül,majd húzódott el az ablaktól,s mellém guggolt.Körülöttünk mindenhol üvegszilánkok voltak,de Őt nem érdekelte.A fenekem alá nyúlt,majd felemelt a földről és az ágyra ültetett.Semleges tekintettel néztem Harryre,aki idegesen méregetett.Valamilyen oknál fogva sehol nem vágott meg az üveg,talán ezt hívják szerencsének?
-Abby,mi történt?-sziszegte idegesen.Tekintete ide-oda járt köztem és a törött ablak között.Visszaidéztem az elmúlt pár perc eseményeit,majd mesélni kezdtem.
-Kinéztem az ablakon,a kocsid mögött pedig állt egy ismeretlen autó,egy terepjáró,egy kapucnis fiú pedig neki támaszkodott és egyenesen ezt az ablakot nézte,amikor meglátott elvigyorodott,aztán hirtelen betört az üveg,én pedig a földre estem..-mondtam,majd mutogatni kezdtem.Ideges voltam,s féltem is.Mi a franc van most az emberekkel? Megakarnak ölni vagy holmi szórakozás céljából játszanak az életemmel.
-Mivel dobta be az a szemét az ablakot?-kérdezte elhalóan.Arcán vegyes érzelmek futottak át,idegesség,csalódottság,félelem és azt hiszem a düh is megtalálható volt rajta.Megrántottam a vállam,a fejemet pedig rázni kezdtem.Harry újra az ablakra nézett,majd az üveg szilánkokhoz sétált.Összeszűkített szemmel méregette a földet,majd egy hangos 'basszameg' elhangzása után,lehajolt a földre és felém dobta a követ.Remegő kézzel fogtam meg,s nyitottam szét a borítékot.Harry gyorsan mellém ült,rám nézett,majd a papírt kezdte szuggerálni.
A papíron mindössze 2 szó volt,de engem ez is megrémisztett,Harryt pedig feldühítette.

NEM MENEKÜLSZ!

Erősen szorítottam meg Harry kezét,s dobtam messze a papírt.Soha nem volt semmi ilyesmiben részem,mindig elkerültem a balhékat,otthon ülő típus voltam.Most pedig mi is van?! Valaki fenyeget,az életemet akarja..de miért?Mit tettem ezért?
-Ki a franc lehet ez?-Harry ordítása rázott vissza a valóságba.Idegesen pattant fel az ágyról,majd kezdett körbe-körbe mászkálni a lakásban.Kézfejét ökölbe szorította,majd teljes erejéből belevágott a falba.Összerezzentem az ágyon,viszont Harry nem elégedett meg egyetlen ütéssel.Erőteljesen püfölni kezdte a falat,elvesztette a fejét.Felpattantam az ágyról,s minden félelmemet legyőzve közelebb sétáltam hozzá.Apró kezeimet a vállára helyeztem,majd megpróbáltam magam felé fordítani.Harry turbó sebességgel fordult felém,s emelte rám a kezeit.Lehunytam a szemeim,majd vártam az ütést,ami nem érkezett meg.Félve nyitottam ki a szemeimet,s néztem zöld szemeibe.Göndörke elborzadva meredt rám,majd szorosan magához húzott.
-Sajnálom,nem akartam a kezem rád emelni...ne haragudj Abs!-suttogta elhalóan.Elhúzódtam tőle,nyomtam egy puszit az arcára,majd kedvesen rámosolyogtam.
-Nem haragszom Harry!Tudom,hogy ideges voltál.-feleltem.Visszasétáltam az ágyához,elterültem rajta,megpaskoltam magam mellett a helyet,Harry pedig rögtön mellettem termett.
Félve bújtam hozzá közelebb,s próbáltam megnyugtatni magam.Lehet Harry régi ex-barátnői akarnak bosszút állni Harryn,és ezért engem akarnak megölni? Vagy én már nem is tudom,hogy mit kellene gondolnom.Harrry miatt kerültem veszélyben,s ebben biztos vagyok,de valamiért még sem vagyok képes itt hagyni Őt.
Talán .....megszerettem?Szerelmes lennék Harry Styles-ba,akitől pár nappal ezelőtt még frászt kaptam? Egyáltalán milyen az amikor szerelmes vagy?Mert én sajnos nem tudom...
Amikor meglátom idegesség lesz úrrá rajtam,egy pillantásával képes zavarba hozni,megnyugtat hogyha mellette vagyok,a karjai között biztonságban érzem magam,a szemeitől elámulok,a hangjától megremeg a térdem..néha nehezemre esik bármit is mondanom a közelébe...úgy bizony,Sophie is pont ilyesmi reakciókról papolt nekem..szóval akkor szerelmes lennék? 
Szerelmes lennék egy olyan fiúba aki miatt az életem forog kockán? Nos,ez esetben gratulálok Abigal Montgomery,a tehetséged még mindig meg van a fiúkhoz.Viszont ha most már rá jöttem erre a dologra,akkor arra is rájöhetnénk már végre,hogy ki miatt vagyok veszélyben.